Nem volt túl nagy visszhangja Magyarországon Angela Merkel 2012-es kijelentésének, hogy az Európai Uniónak 2015-re föderációvá kell alakulnia.
Engem ez több szempontból is a meglepetés erejével ért. Egyrészt az unió föderációvá alakulása jóval nagyobb nyomást és elköteleződést jelentene országunk számára, illetve az sem elfelejtendő, hogy az integrációs lépcső utolsó előtti fokáról beszélünk. Az utolsó lépcső kiteljesedését pedig nagyon veszélyesnek tartom nemzeti és politikai szuverenitás szempontjából, hiszen egy uniós szintű politikai összefonódás függetlenségünk és szépen lassan nemzeti identitásunk elvesztésével járna.
Azonban a fő csavar ott kezdődik, hogy Merkel, az orosz elnök D. Medvegyev kijelentése után pár hónapra közölte a már fentebb említetteket. Mit is mondott Medvegyev? Egészen konkrétan azt, hogy 2015-ig az Eurázsiai Uniónak teljes mértékben létre kell jönnie, és itt Magyarország számára is nyitva állna a kapu.
Kérdés, élünk-e a lehetőséggel. Egy olyan lehetőséggel, mely hazánk számára új távlatokat nyitna. Tagjai lehetnénk egy olyan közösségnek, ahol nincsenek föderatív törekvések, ellenben részesei lennénk egy erős gazdasági és kulturális közösségnek.
Azt talán nem kell magyarázni, hogy mitől jelentős gazdasági szempontból az a közösség, aminek tagjai között komoly ásványkincs tartalékkal és iparral rendelkező országok fognak szerepelni. Kulturális kötődésünk nekünk, magyaroknak a kelet felé elvitathatatlan és az Eurázsiai Unióhoz való csatlakozásunkkal ezt tisztázhatnánk is, a nyugati irányvonal megtartása mellett.
Elkezdődött tehát egy felszín alatti harc, amiből még kérdéses ki kerül ki győztesen.
