Ha az olaj ára emelkedik azt előbb-utóbb minden háztartás megérzi. Ezért akár globális, akár európai energiabiztonságról is legyen szó két alapvető cél követése szükséges az életben maradáshoz:
1: Az energiaforrásaink diverzifikálása - " több lábon állás politikája"
2: Függés csökkentése, meglévő hálózatok és források biztosítása
A nyersanyagokért folytatott kemény verseny és a globális klímaváltozásból fakadó veszélyek új kihívások elé kényszerítik a nemzetállamokat. A globális energiakereslet 2030-ra feltehetően 50 százalékkal emelkedni fog, és ennek 60 %-át sajnos vagy sem de a földgáz és kőolaj fogja fedezni. Az energiaigény két fő indikátora a két óriás, India és Kína. Ők felelnek a növekvő szénkereslet mintegy 80 százalékáért. További rémisztő adat, hogy 2015-re 12-13 millió hordós szakadék keletkezhet az olaj kínálata és kereslete között.
Az olajcégeknek is egyre drágább és egyre inkább környezetkárosító mechanizmusokat kell alkalmazniuk. Hozzá kell tenni, hogy az olajár emelkedése ösztönzően hathat más technológiák, és az energiaellátás eszközrendszerének fejlesztésére. Azonban koránt sem annyira biztató jel, hogy a rövidtávú kormányzati politikáknak köszönhetően az atomenergia és a hagyományos energialobbi ideje még nem járt le. A szempontok egyszerűek: gyorsan, sokat és mindegy milyen áron (már ami a jövőt illeti)!
A kérdésre miszerint a fogyasztók mennyivel lennének hajlandók többet fizetni a megújuló energiáért a következő válaszokat adták: 1/3 kicsivel többet; 2/3 egyáltalán nem! Ez is mutatja hogy nagy rendrakásra lenne szükség a fejekben. A rövidtávúság mindent felemészt.
Azt hiszem megoldandó kérdés az új energiák kapcsán a tárolás és szállíthatóság ügye is még. De egy szónak is száz a vége; megoldás az lehetne ha felismernénk sajátos érdekeinket, és a múlton és a jelenen tovább lépve gondolnánk a jövőre is.
Több tudatosságot, biztonságosabb jövőt! Zöld energiát?!
