Szeretem a tavaszt. Kimenni egy szál pólóban vagy ingben a szabadra, élvezni a napsütést. Érezni azokat a csodás illatokat. Látni, ahogy a gyerekek vidáman játszogatnak, rohangálnak. És amit mindennél jobban szeretek a tavaszban, amikor virágba borul a természet. Mindig, mikor jobb idő van, mikor melegebb lesz, már figyelem a rügyeket, mert abból lehet tudni, hogy nem sokára virágozni fognak a fák.
És most is kimegyek a szabadba egy szál pólóban vagy ingben, élvezem a napsütést, látom a játszó gyerekeket, és nézem, ahogy rügyeznek a fák. De mégse vagyok boldog. Mert nem március van, nem április, és még csak nem is május. Október végén járunk. És érzem, valami nagyon nincs rendben. Ezek a hajtások el fognak fagyni. Hát így pusztul el a fa anélkül, hogy kivágnánk.
Valami nincs rendben, és ezt mindannyian érezzük, miközben októberben pólóban sétálgatunk a napsütésben, májusban pedig begyújtunk a hideg miatt. A saját bőrünkön tapasztaljuk meg hát annak eredményét, hogy felelőtlenül bántunk a bolygóval annak tudatában, hogy úgyse tudunk benne kárt okozni. Hát tudtunk. Pusztul a természet, az átlaghőmérséklet folyamatosan emelkedik, és egyre gyakoribbá válnak az időjárási anomáliák. És sajnos szomorú tény, hogy bolygónk országainak vezetői az utóbbi időkig nem is foglalkoztak a környezetvédelem kérdésével. Pedig ez nem csupán egy fontos szempont, hanem az egyik legfontosabb szempont, mivel ez a bolygó az egyetlen hely, ahol fenn tudunk maradni. Ha nem vigyázunk rá, elpusztulunk. A Föld még itt lesz egymilliárd év múlva is, mint ahogy itt volt egymilliárd évvel ezelőtt, csak éppen mi nem leszünk rajta. Eltűnünk, mint ahogy eltűntek a dinoszauruszok is.
Ha nem cselekszünk, ilyen jövő vár ránk. Ha cselekszünk, akkor visszájára fordíthatjuk a kedvezőtlen folyamatokat. Megpróbálhatunk takarékoskodni az energiával, minél kevesebb áramot fogyasztani, vagy támogathatjuk a megújuló energiaforrásokat, vagyis azokat a megoldásokat, amik révén „szemétbe dobhatjuk” a fosszilis tüzelőanyagokat. Építhetünk napkollektorokat, amik kiválthatják a szénerőműveket, atomerőműveket. Zöld megoldásokkal eltüntethetjük a lakásokból a drága fa-, szén- és gázfűtést, és helyette olcsóbb alternatívára válthatunk. Megannyi ötlet és lehetőség van. Csak éppen pénz nincs minderre. Arra lenne szükség, ha a politikai pártok, politikai vezetők végre komolyan felkarolnák ezt a kérdést, és nem csak szóban, de anyagi erőforásokkal is támogatnák az ügyet. Mert elsősorban erre lenne szükség, csakis így lehetne hatékony eredményeket elérni. Erre azonban – egyelőre – nem igen látszik esély.
