Nem vagyok kommunikációs szakember, sem médiatudós, de valamennyi jogom nekem is van beleszólni abba, hogy milyen is a mai magyar közmédia – hiszen az én adóforintjaimat is költik erre a célra. Nem fogok arról írni, hogy milyen legyen közmédia – inkább arról, hogy milyen NE legyen!
1. Ne legyen ekkora a közmédia! Nem azt mondom, hogy a görögök nyomán egy időre, vagy akár véglegesen szüntessük meg a közmédiát, csupán azt, hogy jelenleg hatalmas pazarlás zajlik. 4 tévéadó egy alig 10 milliós országban? Értem én, hogy a Duna meg a Duna World külföldre is sugároz, de alig nézett csatornákra nincsen szükség. Maradjon meg az M2 gyerekcsatornának, a Duna meg a határon túliaknak – de a Duna Worldnek már nincs létjogosultsága. (A frissen bejelentett ötödik csatornától pedig még inkább égnek áll a hajam.)
2. Ne vegyen a közmédia drága sorozatokat és filmeket! Semmi szükség rájuk, nem lesz ettől népszerűbb és nézettebb az M1 – és mivel nincs reklámszünet, reklámbevételből se lesz több.
3. Ne gyártasson a közmédia hihetetlenül drága magyar sorozatokat! Az egyetlen évadból, de 77 (!) részből álló 1,14 milliárdos Marslakóknak semmi értelme sem volt. Az epizódonként átlagosan 7,6 millió adóforintból készült sorozat költségvetéséből több tehetséges fiatal filmes kaphatott volna lehetőséget arra, hogy megmutassa tudását. A fiatal tehetségek támogatása, és médiafelülethez juttatása sokkal inkább közszolgálati feladat, mint befutott rendezők és producerek zsebének teletömése!
4. Ne költsenek felesleges programokra milliárdokat! A közmédiára elköltött 78 milliárdos összeg hihetetlenül magas – ebből sokat le kellene faragni. Országimázst nem a köztévében kell csinálni – a műsorokat néző néhány nyugdíjas ettől úgyse fog felkerekedni egy országjáró túrára.
5. Ne legyen kormányhű a közmédia! Azon, hogy közmédia mennyire a (költségvetése jelentős részét biztosító) mindenkori kormány felé húz, és hogy kormányváltások idején mennyi embert szoktak kirúgni, már senki sem lepődik meg. Kényesen kellene viszont ügyelnie arra a szakmai kritériumra, hogy lehetőleg ugyanakkora arányban szólalhasson meg műsoraiban a kormányoldal és az ellenzék. A közmédiának nem dolga, hogy megítélje a pártok népszerűségét, ezért a jelentősebb parlamenten kívüli erőknek ugyancsak lehetőséget kéne adnia a megszólalásra. De nem teszi, és nem is teheti, mert nem független semmilyen tekintetben.
