Csak az Ő képét látod a hirdetésekben. Csak Ő tud segíteni a gondjaidon. Ő mindenre kínál megoldást. Ő egy sablonos politikai teremtmény: Ő a rosszpolitikus.
Valamiért divatos lett a mai magyar politikában is showelemekkel politizálni. Ezek lettek a fő programpontok az érdemi mondanivaló helyett. És ez lett a rosszpolitikus legkedvesebb közege. A termék.... akarom mondani a politikus itt a lehető leglátványosabb módon próbálja eladni magát, potenciális fogyasztóit olykor megbotránkoztatva, máskor szimplán megtévesztve. Előtte-utána – csak ez a párhuzam fontos számára. Ahol siker esetén a terméket egy újabb fogyasztó vette meg – s talán nem is dobja majd el idő előtt.
A termékké silányult rosszpolitikus potenciális fogyasztói előtt olykor megjelenik különösebbnél különösebb ígéretekkel, máskor pedig hihetetlen kedvezményekkel csábítgatja őket, külön kiemelve, hogy ezt csak Ő képes kínálni ma a politikai piacon. De a mögöttes tartalom silány és sablonos: néhány pontot ugyan kiemel az „Amit Ígérek” politikai dogmagyűjtemény ezerszer lejáratott sorainak halmazából, de többet még a törzsszavazóinak sem képes mondani. Valódi szándékai rejtve maradnak - ha egyáltalán vannak neki! Sokan ugyanis komolyabb terv nélkül szállnak be a bizniszbe, szimplán a gyors pénzszerzésben bízva, ahogy azt barátaiktól hallották. Kell a pénz a hőn áhított álmok beteljesítéséhez. Így aztán országszerte alakulnak erre szakosodott kisebb-nagyobb irodák (általában egyikük lakásán), ahol néhány fásult rosszpolitikus kínálja politikai bájait a négyévente arra tévedőknek. Bajuszban vár, ha arra kéred, de le is vágatja, ha az a kuncsaft kívánsága. Amit csak a vendég szeretne – csak az ajándék, a szavazat legyen meg az aktus végén.
Az ellenzékiség látszata talán még jobban is fekszik neki, így ugyanis sima hőzöngéssel, konkrét program nélkül is könnyen meg tud élni. De vigyázz ha az Ő területére tévednél! A rosszpolitikus körömszakadtáig képes ragaszkodni korábban megszerzett javaihoz, illetve vélt vagy valós érdemeihez! Kuncsaftjait sem osztja meg egykönnyen, egyezkedni vele pedig egyenesen lehetetlen! Gyakori látvány, hogy egyes rosszpolitikusok – akik korábban még a legjobb barátok voltak, sőt közös irodában dolgoztak – egymás haját tépő örültekké válnak, s kígyót-békát vágnak egymás fejéhez hirdetéseikben. Aztán a kellő pillanatban gyorsan megegyeznek, mert az üzlet, az üzlet, kell a pénz és kész.
Hiába a kétes élmény, a rosszpolitikust mégis sokan keresik sekélyes politikai örömök iránti vágyból. Kitüntetik őt figyelmükkel és biztosítják őt támogatásukról. De sajnos rövid az öröm, s hamar a csalódás! Így aztán az egyszeri választópolgár csak bolyonghat a politikusok dzsungelében, mint a filmbéli Emmanuelle: az igaz szerelmet keresve, de csak üres ígéreteket találva. Hogy aztán kalandjaiból megkeseredetten visszatérve már ne is tudjon és ne is akarjon újabbakkal próbálkozni. Hanyagolja a politikát, ha kell, egy életre. A rosszpolitikus ismét könnyű hasznot szerzett magának – és komoly károkat okozott az országnak, ahogy azt általában teszi. Hiszen ez Ő!
