Van valami tragikomikus abban, amikor a parlament számvevőszéki és költségvetési bizottság ellenőrző albizottságának ülésére Mesterházy Attila vendégként ellátogat, végighallgatja az albizottság jobbikos elnökének Z. Kárpát Dánielnek jelenlétében Horváth András korábbi NAV ellenőr beszámolóját, jó pofizik egy sort, majd kimegy és a kamerák kereszttüzében közli, hogy Ő nem ír alá semmit a nácikkal. Arról már kár is szót ejteni, hogy fideszes képviselők távolmaradása miatt az ülés határozatképtelen volt és 7 helyett 3 fővel kellett „konzultációs” jelleggel megtartani.
De a lényegnél maradva, Magyarországon még mindig ott tartunk, hogy azért nem lehet felállítani egy parlamenti vizsgálóbizottságot, mert az egyik párt nem ír alá olyan papírt, ahol egy általuk szélsőségesnek tartott párt képviselőinek a neve szerepel. Minden 2012 decemberében kezdődött, amikor Gyöngyösi Márton kijelentése után Steiner Pál szocialista képviselő kijelentette, akkor sem hajlandóan együttműködni a Jobbikkal, ha azt az ország érdeke úgy kívánja. Így tehát az E.ON gázüzletágának ügyében felállítandó vizsgálóbizottság sem tudott megalakulni, és most a Horváth András által felvetett gyanús ügyleteket sem lehet kivizsgálni. Legalábbis eddig így nézett ki. Viszont az MSZP-n belül is vannak, akik nem akarták annyiban hagyni az ügyet. Czeglédy Csaba a szombathelyi közgyűlés MSZP-SZTKE frakciójának vezetője facebookon verte ki a balhét, egyenesen puhapöcsűeknek titulálta párttársait, majd odáig ment hogy felajánlja: átvállalja a büntetést, melyet a frakció szab ki az esetben ,ha bárki az MSZP-ből aláírná az ívet melyen már jobbikos képviselők neve szerepel. A dolgok jelenlegi állása szerint még 11 aláírás hiányzik a 77-ből, mely ahhoz kellene, hogy fel tudjon állni a vizsgálóbizottság.
Amennyiben nem történik változás, az a Fidesz malmára hajtja a vizet. Már csak azért is, mert talán nem véletlenül nem ment el 4 képviselőjük az albizottsági ülésre, a meghívott Varga Mihályról és Matolcsy Györgyről már nem is beszélve. Amennyiben nincs takargatnivalója a kormánypártnak, akkor nem fog akadályokat gördíteni a továbbiakban a kivizsgálásokhoz ugyanis 2007 óta évi 1600 milliárdot csalnak el a legnagyobb cégek, melyeknek egy része kormány közeli. És hogy előtte mekkora összeget tűntek, azzal kapcsolatban csak találgatni lehet.
A probléma tehát nem most kezdődött, és vélhetően nem is most ér véget. Legalábbis addig nem, míg egy ilyen alapvető, vita tárgyát nem képezhető ügyben, mint a korrupció elleni harc sem tudnak a pártok megegyezni.