Az emberek felejtenek. Én is csak egy vagyok a millióból, így néha én is így teszek. Sajnos igen. Tévedhetek. Eljátszadozva a gondolattal azon tűnődik néha embertelen agyam, hogy miként is lehetne más a politika. Bizonyára a felejtés nem vezet közelebb a megoldáshoz, sőt mi több, egyre csak távolodunk attól a tökéletes ponttól ahol jobb vagy bal nem mérvadó többé, s csak a jó és rossz ama létező mely segít eligazodni szeszélyes életünkben. De miként is ítélhetnénk meg valami jóságát úgy, hogy a rengetegben nem leljük a mércét és a szavak igazát. Felejtünk.
Miközben a múltba révedünk megfeledkezünk a közelmúltról. Feledni lehet, de veszélyes dolog. Éppúgy, mint kimondani valamit amely mögött a tartalom mondhatni halott. Üres szavak, felesleges szónoklatok. Meglepetés: sokan feledték már el az Öszödi Böszme csodáját, Libás Gordon hírhedt tetteit vagy a Doktori Iskola nagy sztárjait kiknek munkáját az idő vasfoga tépázta meg s sikereiket elvitatták. A Bokros-csomag képe élénken derenghet egyes fejekben, ámbár sokan ahogy én is azt a nagy gazdasági csodát már elfeledtem. Megérte? – kérdeztem. Ciklusok mentek s jöttek. Az emberek pedig nagy böszmén reménykedtek. Hittek és vígan itták nagy vezetőink szavát, kiknek ékesszólása a manipuláció fellegvára. Avagy annak egy formája. Több cikluson át adták a reményt és a csodát. Soroljam még? Lehet-e más? – kérdezték, és figyelem: nem mondták! De esélyt kaptak és elbuktak. Kérdezem ismét: van –e más? Kinek szavát hallva nem ráz ki a hideg, és azt mondhatom: „Igen fiam, ők mentették meg országunkat”. Hazát mondok! Szépet, nagyot! Remélem egyszer megértenek minket majd a nagyok, kik megfosztottak s leitattak. Én nem felejtek! Nem tehetem. Ha megtenném feladnám életem. Dönteni akarok sorsom felől, s ezen jogommal élhetek. De kérem tisztelettel felejteni ne tessék! Az idő vasfoga megszépít, s ami rút volt abból csodával határos módon szépet kerít. De én ennek nem dőlök be! Új erővel lépek előre, és nyíltan hirdetem: Én amit lehetett, megtettem! Döntöttem, és karom valami új és hiteles felé lendítem. Ha tévedek is, s baklövésemnek ára lesz, én azt büszkén megtérítem. És azt soha, soha el nem feledem...
