A statisztikák szerint sokan nem akarnak ma dolgozni Magyarországon. És mellettük vannak sokan olyanok, akik csak „félig akarnak” dolgozni, azaz csak a közfoglalkoztatás és a közmunka keretein belül képzelik el a megélhetést. Persze, ha elfogadjuk azt a nézetet, hogy tényleg csak az nem dolgozik, aki nem akar. Most, amikor globális problémát okoz a munkanélküliség már gyengül ez a nézet, de még mindig él egyfajta negatív előítélet a munkanélküliekkel szemben. Az alacsony foglalkoztatottság pedig komoly gondot okoz nem csak a társadalomnak, hanem a gazdaságnak is! 

Visszatérve a munkanélküliek számára elérhető különböző állami foglalkoztatottsági formákra: a közfoglalkoztatottak azok, akik különböző szellemi (pl.: archiválási munkák) vagy egyéb egyszerűbb munkákat végeznek (pl.: a népszámlálás kérdőíveinek szkennelése) adott helyszíneken. A közmunkások különböző fizikai idénymunkákat végeznek (hólapátolás, gereblyézés, gallyak gyűjtése) jellemzően a közterületeken – egyszerűbben fogalmazva ők segédmunkások. Megkülönböztethetjük még a közérdekű munkát végzőket is, akiket valamilyen törvényszegést követően a bíróság kötelezett erre, vagy a rájuk korábban kiszabott bírságot dolgozzák le ily módon. A közérdekű munkások feladatköre gyakran megegyezik a közmunkásokéval. 

A közfoglalkoztatás és a különböző közmunkaprogramok már régóta jelen vannak Magyarországon, de a válság beköszönte óta sokkal nagyobb tömegeket érint. A kormány egyre több embert szeretne így foglalkoztatni, így a számuk csak nőni fog. Ez egyszerre jó és rossz. A kormánynak mindenképpen jó, mert ezzel statisztikailag „megszüntetheti” a munkanélküliséget, azonban az embereknek már kevésbé előnyös egy ilyen megoldás. Ugyanis hiába végeznek a közfoglalkoztatottak a társadalom számára hasznos munkát, ha munkájukért semmilyen megbecsülés sem éri őket a társadalomtól (pl.: az anyagiak terén). 

Az emberek nagyon nehezen tudnak megélni egy közfoglalkoztatotti/ közmunkás bérből. Jelenleg bruttó 96 800 forintot kapnak a közfoglalkoztatottak, aminek a nettója 63 ezer forint és emellett már nem tudnak élni a különböző adókedvezményekkel sem! Ugyancsak hiányzik az időarányos szabadság – miközben ugyanúgy napi 8 óra dolgoznak! Összehasonlításképp a minimálbér idén nettó 64 ezer forint (a szakmunkásoké 75 ezer), plusz a kedvezmények. Megjegyzendő, hogy a közfoglalkoztatottak/közmunkások munkaidejét és bérét egyes hírek szerint hamarosan tovább csökkentik. De hiába vannak ezek a programok, hiszen a résztvevők így is csak a munka világa és a munkanélküliség között „lebegnek”. Ezek a programok általában határozott időre szólnak, de vannak, akik hosszú évekre bent ragadnak – más jövedelemszerzési lehetőség híján. 

A közmunkások és a közfoglalkoztatottak között az iskolázottság terén is van egy éles ellentét, tudniillik a közfoglalkoztatottak között több a diplomával rendelkező. Ők olyan végzettséggel rendelkeznek, ami a jelenlegi profitorientált világban nem keresett. Például az Egyesült Államokban nemrég felhívták arra a figyelmet szakértők, hogy a bölcsészekből – mivel jelenleg nem keresett szakma, így nem is képeznek – később hiányt szenvedhet az amerikai gazdaság. Manapság Magyarországon is szempont a fiataloknál (és a szüleik részéről is érezhető egyfajta nyomás), hogy olyan szakon tanuljanak, amelyből később majd meg tudnak élni (nem beszélve a kormány által gyakorolt erős nyomásról bizonyos szakok érdekében/ellenében). Vajon egy művészetek iránt érdeklődő fiatal mennyire érezné jól magát egy szürke könyvelőirodában? 

Szerintem igenis akarnak az emberek dolgozni, azonban jelenleg nagyon kevés a munkahelyek száma itthon. De talán nem is ez a legnagyobb probléma, hanem az, hogy nincsenek olyan szociális ellátó intézményeink, amelyek – ha csak időlegesen is – megfelelő életszínvonalat tudnának biztosítani számukra, amivel kihúzhatják a kényszerből munka nélkül eltöltött időt, úgy, hogy ne szenvedjenek kárt…se lelkileg, se fizikailag, se szellemileg…