Mindig is rajongtam a sportautókért. Kecses formák, bámulatos technikai megoldások és elképesztő sebesség. Aki egy ilyet birtokol egy különleges klub tagjának érezheti magát. De ennek a tagságnak komoly követelményei vannak! Ez egyik patinás olasz autógyár például csak egy külön vezetéstechnikai képzés után adja át a megvásárolt méregdrága sportkocsi kulcsait új tulajdonosának. De egy köznapibb autó vezetésének ugyanúgy feltétele legalább egy érvényes vezetői engedély megléte. Mert enélkül senki sem tudná biztosra mondani, hogy a sofőr nem okoz-e kárt magában vagy másokban az autózással kapcsolatos elemi szabályok ismeretének hiányában.
A pénzügyek világa sem sokkal egyszerűbb a sportautókénál, valamiért mégis engedik az embereket jogosítvány nélkül vezetni a hitelsztrádán. Itt is, ott is reklámok tucatjai buzdítják az egyszeri honpolgárt újabb és újabb kölcsönök (gyors, személyi, deviza) felvételére. Ilyen módon ők jó fogyasztókká válhattak, többet költhettek és akár megvalósíthatták legtitkosabb álmaikat is. Például vehettek egy új, szebb, gyorsabb autót.
A motorizáció az 1880-as évek nagy vívmánya, mely idővel teljesen átformálta a közlekedést. Azonban a múlt század elejéig nem volt kötelező a jogosítvány ahhoz, hogy valaki autót vezethessen közúton (sőt mai értelemben vett KRESZ sem nagyon volt!), de az egyre szaporodó súlyos balesetek és az autóipar rohamos fejlődése megkövetelte egy olyan szabályrendszer félállítását aminek része lett a kötelező gépjárművezető-oktatás is. És arról is gondoskodtak, hogy maguk az automobilok is biztonságosabbak legyenek. Ma már biztonsági berendezések tucatjai vigyázzák a sofőröket és utasaikat, így nem kell egy Forma–1-es pilóta vezetési képességeivel rendelkezni ahhoz, hogy mindent biztosan rendben tudjunk az utakon.
Sajnos azonban egy banki szerződés megértéséhez továbbra is elengedhetetlennek tűnik egy közgazdász diploma. Az elmúlt hetekben-hónapokban devizahitel-károsultak több csoportja is tüntettet és tüntet a bankok számukra káros üzletpolitikája ellen. Felháborodásuk jogos, hiszen egy olyan szerződést írattak velük alá a pénzintézetek melyek nem tértek ki megfelelő részletességgel és közérthetően a várható kockázatokra. Mindkét fél túlzottan optimista volt – a bankok saját önös érdekükből tukmálták termékeiket, miközben a hitelfelvevők a reklámok által sugallt (ál)biztonság miatt nem is gyanakodtak. Ezzel azonban a gazdaság egészére nézve egy nagyon veszélyes helyzetet teremtettek, amelynek most láthatjuk nem éppen kellemes hatásait. De ez vajon kizárólag a bankok hibája lenne? Simor András volt MNB-elnök februári leköszönő tévéinterjújában már megjegyezte, hogy talán a Nemzeti Bank felléphetett volna „aktívabban a devizahitelezés további terjedése ellen”. De sajnos ez csak a jéghegy csúcsa: a hitelezésről, vagy a bankrendszer és a pénzügyi szektor működésének mikéntjéről majdnem teljesen hiányoznak az ismeretek a magyar társdadalomban! Pedig ma már majdnem mindenkinek van (pontosabban kell hogy legyen) bankszámlája, hovatovább a kormányzat legújabb intézkedései is tovább ösztönzik a lakosságot egy készpénzmentesebb élet felé. Csak a rendszer biztonságos használatához szükséges ismereteket nem közli senki.
Egy autógyárnak érdeke, hogy minél többet adjon el dollármilliókért kifejlesztett csúcstermékeiből. De az is az érdeke, hogy ezek a termékek ne kerüljenek felkészületlen kezekbe és ne okozzanak kárt se új tulajdonosának, se az ő hírnevüknek. Sajnos a bankok ez utóbbival még nem törődtek, így szinte bárkinek adtak hitelt az elmúlt években! Az állam sem figyelt fel a problémára: sem szabályozás, sem tájékoztatás nem érkezett a Nagy Testvér felől. Így már csak a romeltakarításban vállalhat szerepet (például az árfolyamgát programmal) több-kevesebb sikerrel – persze közpénzből, mert az állam csak ezzel rendelkezhet ugye. Csak remélni tudom, hogy legközelebb a mindenkori döntéshozó fontosabbnak tartja majd a megelőzést a tűzoltásnál. Például kötelező gazdaságismeret órák bevezetésével az iskolában (amiről hamarosan akár népszavazás is lehet). Ezzel el tudnánk kerülni a fájdalmas karambolokat és tovább haladhatnánk céljaink felé a sztrádán – biztonságban!
