Nagy szerencse, hogy az emberek többségének itthon fogalma sincs, mire is szolgál egy országban az Alkotmánybíróság. Ha ugyanis tudná, akkor azonnal azt követelné, hogy a mostanit gyorsan zárjuk be, mert drága mulatság fenntartani valamiféle látszatnak egy ilyen műintézményt.
Lényegében a brit és az amerikai modelltől eltekintve az európai Alkotmánybíróságokat valamilyen történelmi kataklizma hívta életre. Nyugaton a második világháború, keleten a Szovjet Birodalom felbomlása utáni rendszerváltások. Volt a világháborúnak ugyanis egy mindent elsöprő tanulsága. A mindenkori törvényhozás többségi akaratát a szabadságjogok hatékony védelme érdekében korlátozni kell. Nagyon sok embernek kellett meghalnia azért, hogy az emberiség egy szerencsésebb része talán örökre megtanulja ezt az igazságot. Ha valaki megérti ezt a gondolatot, akkor könnyen belátja, hogy értelmetlen egy olyan Alkotmánybíróság, amelyet a parlamenti többség olyan emberekkel rak tele, akik a parlamenti többség hívei, netalán tagjai. Szegény Stumpf Istvántól, vagy Balsai Istvántól - hogyha még az esetükben felmerült szakmai problémáktól eltekintünk is - nehéz lenne elvárni, hogy pont ők, elfogulatlanul legyenek képesek korlátozni a törvényhozás többségi akaratát. Annyi szép év után a Fidesz-ben, vagy annak holdudvarában. Kevés ez esetben a fülkeforradalomra hivatkozni, mert mindannyian fogunk megszégyenülni, ha majd egyszer egy tekintélyes európai intézmény ülteti az országot a szégyenpadra. Mint vélhetőleg történt volna a végkielégítések 98 százalékos különadójával, amelyet annak visszamenőleges hatálya miatt megsemmisített még a korábbi, egykori pártkatonákkal csak félig kibélelt Alkotmánybíróság. Nem kerülve a demagógia vádját a taláros testület éves költségvetésből sok iskolát és művelődési intézményt lehetne megmenteni a mostani bezárási hullámtól. Nem beszélve arról hány lélegeztető gépet tudnánk ebből a pénzből vásárolni. Vagy még egy ötletem van, a jövőben dolgozzanak ingyen az alkotmánybírók, akkor legalább hitelesebbek lesznek.