Az emberiség történelme megírható úgy is, mint folyamatos építkezések és folyamatos rombolások sorozata. Sokszor egyetlen ember élete is elegendő egy ilyen típusú tematizálásra, ha a kortársak számára ez még oly megdöbbentő is.

Orbán Viktor sokat tett a harmadik magyar köztársaság megszületéséért, egy korszerű, európai jogállam megteremtéséért. Az elmúlt egy évben annak lehettünk tanúi, hogy Orbán Viktor hogyan rombolja szét mindazt, amit Orbán Viktor felépített. A második Orbán kabinet első éve nem szólt másról, mint saját hatalma kiterjesztéséről, melynek ára a jogállam szétverése volt. A fülkeforradalom nevében a több mint kétharmados többség felesküdött az alkotmányra, majd mindjárt elkezdte szétzúzni azt. Az új alaptörvénnyel bebetonozta leghűbb embereit 9-12 évre a legfontosabb pozíciókba, elfeledkezvén arról, hogy egy alkotmánynak nem az a feladata, hogy segítse a fennálló hatalmat, hanem éppen ellenkezője: korlátozza azt. Mindez olyan fontos volt Orbán Viktor számára, hogy közben még kormányozni is elfelejtett. A nagy ellátórendszerek reformja, a magyar társadalom és gazdaság Achilles-sarka ügyében eddig egyetlen lépés nem történt. Nem véletlenül jellemzik a közgazdászok elvesztegetett évként, az elmúlt 365 napot. Minderre nem mentség, hogy valószínűleg a volt kommunista nómenklatúra se tett volna másként, sőt………… Hogy mikor tört derékba Orbán Viktor eszmevilága nem tudni. Egyesek szerint 2002-ben, mások szerint már jóval előbb. Tulajdonképpen ma már mindegy is a végeredmény szempontjából. 1994-ben még a szocialistákon röhögtünk, hogy amikor közeledett Horn Gyula, elkezdték böködni egymást, vigyázz jön az öreg és vigyázzba álltak. Most a Fideszeseknél történik ugyanez, vigyázz jön az öreg és vigyázzba állnak. Jellemző, hogy 1994-ben Csintalan Sándor még az MSZP pártigazgatója volt, ma a Fidesz prominense. Van tehát olyan ember, aki mindig tudja, hol lehet éppen vigyázzban állni.