Hónapok óta zajlanak a baloldalon – különböző felállásban – az együttműködési latolgatások, tárgyalások. Sokáig úgy festett, hogy valamiféle népfront alakul majd a mostani kormánykoalícióval szemben. Újra és újra arról beszéltek, hogy a magukat „demokratikus erőknek” nevezők mindenre hajlandóak azért, hogy leváltsák Orbánt.
Azóta kezd komolyan körvonalazódni a kép. És lassan az is kérdésként merül fel, hogy a különböző baloldali csoportosulások a retorikán túl tényleg kormányváltást akarnak-e még…
Vagy már csak néhány párt saját, leendő frakciójának létszámnövelésért folyik a verseny?!
Biztosnak tűnik, hogy az MSZP és az EGYÜTT2014 külön indul. Legalábbis külön listán. Hiszen megállapodásuk értelmében – amit ők koordinált indulásnak neveznek – külön pártlisták lesznek, és összehangolják az egyéni jelöltjeiket. Vagyis nem indulnak egymás ellen az egyéni választókerületekben. Nem először látunk ilyet, hiszen például 1998-ban, és 2002-ben is volt erre nem is egy példa. De ez igen messze van attól a felállástól, amiről hónapokig a különböző politikusok beszéltek, és az újságok cikkeztek…
Láthattuk, hogy az MSZP és a DK között nem született megállapodás.
És így jön a képbe a külön érdekes kérdés, a „Gyurcsány-probléma”. Én ebbe most csak érintőlegesen megyek bele, pedig igen fontos kérdés, jelenség ez, és nem azért, mert éppen a minap volt 7 éve, hogy nyilvánosságra hozták az ominózus beszédet.
Úgy tűnik, az új kvázi szövetségesek (MSZP-Együtt2014-PM) belátták, hogy Gyurcsány többet visz, mint hoz. Hiszen a DK-t nem csak az állítólagosan túlzottan nagy igényei miatt utasították el… A kiszivárgott információk szerint, szövetségre hajlottak volna, de csak a volt MSZP-s miniszterelnök háttérbevonulása mellett!
(Valami fontosat ezen a ponton tisztáznom kell: igazából sem a kormánypártokkal, sem pedig a mostani parlamenti ellenzékkel NEM szimpatizálok. Nem várom sem a kormányváltást, sem pedig a mostani kormányzás folytatását. Nekem magánemberként, apaként elegem van az elmúlt 22-23 év politikai elitjéből. Pont.)
És azért nevezem ezt a kérdéskört „Gyurcsány-problémának”, mert már talán most sejthető, hogy hiába vinne többet Gyurcsány Ferenc a közösből, mint amit hozhatna, lehetséges, hogy a mögötte álló 2-3 százalék nélkül nem lesz kormányváltás. Lehet, hogy valamilyen formában pont ennyi hiányzik majd.
Ha tovább vizsgáljuk az elmúlt hetek eseményeit, fontos megjegyezni, hogy a szintén kisebb-nagyobb várakozásokkal felruházott MSZP-MSZDP, illetve az MSZP és az újként megjelenő, nem igazán létező, de Fodor miatt sokat emlegetett Liberálisokkal folytatott, illetve folytatandó tárgyalások sem vezettek eredményre. Itt már egyértelműen valósnak tűnik az MSZP kifogása: a kicsik túl sokat akartak. (Pedig saját adatbázisa mellett Schmuck Andor TT-s „szépkorúakból” álló százezres adatbázisa jól jöhetett volna azért a szocialistáknak!)
Fodor kikosarazása – már – jobban érthető. Bajnai és a vele szövetséges, független parlamenti képviselőkkel is rendelkező PM (mely nem a régi pénzügyminisztériumot takarja!) bőven hozhatja a liberálisok szavazatait. Fodor Gábor és kis csapata nélkül is.
Attól most tekintsünk el, hogy jelenleg a biztosan szavazó, pártot választani tudók között a Bajnai-féle formáció, illetve a PM alkotta „szövetség” 4-5 %-on áll. (Attól meg különösen, hogy a választásokon két párt által állított listának 10%-ot kell elérnie a bejutáshoz! Ezért is jelentette ki Gyurcsány hamar, hogy hiába barátkoznak ők az elutasítások után a Fodor-féle csapattal a 10%-os küszöböt nem kockáztatná meg…)
Ugyan, természetesen heti rendszerességgel figyelem a különböző közvélemény-kutatásokat, illetve azok eredményeit, de ezekből szerintem messzemenő következtetéseket levonni most nem lehet. Nem csak azért, mert sokan jól emlékezhetünk a 2002-es számokra, mikor egy elemzőcéget leszámítva mindenki nemhogy Fidesz-MDF győzelmet jósolt, de a legtöbben akár kétharmados folytatást is prognosztizáltak… És ezzel többek között eljutottunk a rejtőzködő szavazók és a bizonytalanok kérdésköréhez, amely majd egy másik bejegyzés témája kell hogy legyen.
Tehát, itt tartunk most.
