Energiabiztonsági kérdések

 2013.10.27. 15:59

Ha az olaj ára emelkedik azt előbb-utóbb minden háztartás megérzi. Ezért akár globális, akár európai energiabiztonságról is legyen szó két alapvető cél követése szükséges az életben maradáshoz:

1: Az energiaforrásaink diverzifikálása - " több lábon állás politikája"
2: Függés csökkentése, meglévő hálózatok és források biztosítása

A nyersanyagokért folytatott kemény verseny és a globális klímaváltozásból fakadó veszélyek új kihívások elé kényszerítik a nemzetállamokat. A globális energiakereslet 2030-ra feltehetően 50 százalékkal emelkedni fog, és ennek 60 %-át sajnos vagy sem de a földgáz és kőolaj fogja fedezni.  Az energiaigény két fő indikátora a két óriás, India és Kína. Ők felelnek a növekvő szénkereslet mintegy 80 százalékáért. További rémisztő adat, hogy 2015-re 12-13 millió hordós szakadék keletkezhet az olaj kínálata és kereslete között. 

energysecurity_1.jpgAz olajcégeknek is egyre drágább és egyre inkább környezetkárosító mechanizmusokat kell alkalmazniuk. Hozzá kell tenni, hogy az olajár emelkedése ösztönzően hathat más technológiák, és az energiaellátás eszközrendszerének fejlesztésére. Azonban koránt sem annyira biztató jel, hogy a rövidtávú kormányzati politikáknak köszönhetően az atomenergia és a hagyományos energialobbi ideje még nem járt le. A szempontok egyszerűek: gyorsan, sokat és mindegy milyen áron (már ami a jövőt illeti)! 

A kérdésre miszerint a fogyasztók mennyivel lennének hajlandók többet fizetni a megújuló energiáért a következő válaszokat adták: 1/3 kicsivel többet; 2/3 egyáltalán nem!  Ez is mutatja hogy nagy rendrakásra lenne szükség a fejekben. A rövidtávúság mindent felemészt.

Azt hiszem megoldandó kérdés az új energiák kapcsán a tárolás és szállíthatóság  ügye is még. De egy szónak is száz a vége; megoldás az lehetne ha felismernénk sajátos érdekeinket, és a múlton és a jelenen tovább lépve gondolnánk a jövőre is.

Több tudatosságot, biztonságosabb jövőt! Zöld energiát?!

világ_energiaellátása_000054368-0155-330.jpg

Címkék: Energia Alternatív Energia Környezet Energiabiztonság Globális Felmelegedés Olaj

A bejegyzés trackback címe:

https://barsonyszek.blog.hu/api/trackback/id/tr85541613

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Göntér László 2013.12.04. 17:10:53

Mivel minden fenntartáshoz és fejlesztéshez energiára van szükség ezért az egyáltalán szóba jöhető energiaforrásokat kell szemügyre venni és a perspektivikusakat megjelölni.
A fosszilis energiahordozók felkutatását, feltárását és kitermelését továbbra is fejleszteni kell annak tudatában, hogy ezzel együtt ezeknek az energiahordozóknak az ára emelkedni fog. Azt kell látni, hogy ezek az energiahordozók a fogyasztóktól egyre távolabb (horizontálisan és vertikálisan) kerülnek, kinyerésük egyre komplikáltabb technológiákat (vékony szénrétegek elgázosítása, ferde fúrások, tengeri kitermelések stb.) igényel.
A megújuló energiahordozók [(nap, szél, megújuló energiahordozók (energia fű, fa, szalma stb.) víz, ár-apály, hullám stb.] közös jellemzője, hogy valamennyi a villamos energia előállítására fókuszál, így a mobilitással jellemezhető szállításokra (hajó, közút) nincs jelentős hatással. Kuriózumként persze megjelennek napelemekkel meg hidrogénnel (üzemanyag cellákkal) hajtott gépkocsik, de ezek még alkalmatlanok arra, hogy nagy hajókat és kamionokat mozgassanak. Arról hallani, hogy a diszperznek és bizonytalannak tekinthető megújulók közül a napenergiát felhasználva (a fotószintézist felgyorsítva) közvetlenül proteint (élelmiszert) állítanak elő. Ez egy perspektivikus irányzatnak tűnik, de a mobilitásról mondottakat nem változtatja meg.
Atomenergia. Napjainkban megoldottnak tekinthető, hogy az atomenergiából nagyteljesítményű hő és villamos energiát állítsunk elő. Ez az előállítás azonban, a jelentős hűtési igény miatt nagyon helyhez kötött (folyópart, jégtörő, tengeralattjáró), vagy nagy helyigényű (a hűtőtornyok miatt). Az atomenergia kisteljesítményű felhasználása nincs megoldva. A mobilitást csak speciális területeken teszi lehetővé.
Termonukleáris energia. Ahhoz, hogy a csillagok energiatermelését földi körülmények között villamos energia termelésre használjuk, még nagyon sok időnek kell eltelnie. Az mindenképpen várható, hogy ez az energia előállítási forma sem változtat a mobilitás energia ellátásán.
Az energia előállításokat szemügyre véve azt láthatjuk, hogy minden esetben a villamos energia közbejötte várható. Ezzel az energiaformával azonban az a baj, hogy a megtermelt mennyiséget mindjárt el is kell fogyasztani. A fogyasztás egyik formája, hogy ezt az energiát tároló eszközökben (akkumulátor, vízbontás) tároljuk.
A fentiekből az következik, hogy a fosszilis energiával működő mobil eszközök fejlesztése nem célszerű, mert ezek energia ellátása hosszú távon nem megoldható. Az olyan mobil eszközök fejlesztése látszik célszerűnek, amelyeknek az energiával való ellátását akkumulátorral, vagy üzemanyag cellával lehet megoldani.
Az energia ellátás vizsgálatából következik, hogy a mobilitás és a mobil hűtés költségei jelentősen meg fognak növekedni (személy és teherszállítás). Ezért a tömeg (személy és áru) mozgatással járó fejlesztések nem tekinthetők perspektivikusnak. Tehát a kis tömegű és nagy szellemi tartalmú fejlesztések célszerűek.
A lakhely és a munkahely közelítése látszik kívánatosnak. A vélt, vagy valós társadalmi elvárásokkal indokolt követelmények felülvizsgálata (öltöny, nyakkendő, egyenruha stb.), az emberéletek megmentésével indokoltak átgondolása és az emberélet értékének megfogalmazása elkerülhetetlennek tűnik. Valószínű, hogy az emberi élet értéke úgy fog meghatározódni, hogy figyelembe veszik azt, hogy valakik úgy élik le az életüket, hogy a jövedelmük soha nem haladja meg a létminimumot, vagyis az aktív kort és a mindenkori létminimumot összeszorozzák.
A kapitalizmus egyik alaptörvényének (kereslet, kínálat) közelíteni kell az ár, értékarányos megközelítéséhez. Az állami bevételeknek és kiadásoknak tükrözniük kell ezt az értékarányos megközelítést.