Most végre megvalósul sok jobboldali nagy álma, baloldaliakat rugdosnak ki sorba a közmédiából. Az örömöt némileg csökkentheti, hogy az utóbbi idők közmédia káderpolitikájának köszönhetően nem is lehetne nagyon másokat. Jobboldali ugyanis csak mutatóban maradt néhány.
Szakmáról már rég nem lehet beszélni a magyar médiában. Az elmúlt húsz év permanens polgárháborújának frontjai annyiszor vonultak át jobbra-balra a médián, hogy csak azok maradhattak „életben”, akik csatlakoztak valamelyik oldalhoz. Ezt jól mutatja egy felmérés, amely szerint az újságírók 96 százaléka azt gondolja ma Magyarországon, hogy a média politikailag elfogult, nem független. A 4% valószínűleg a szerkesztőségek Baba-mama , vagy Horgoljunk okosan rovatainál dolgozik. A teljes elbutulást jól mutatja, hogy Magyarország egyik piacvezető televíziója főműsoridejében azzal traktálták a nagyérdeműt, hogy milyen bakik történtek a színpadokon a „sztárokkal”. Így L.L. Juniortól megtudhattuk például jó hosszan, zaftosan elmesélve, hogy egyszer lecsúszott a slicce, aztán beakadt a cipzár és milyen rettenetesen kínos volt mindez. Félreértés ne essék az egész még szórakoztató sem volt, csak végtelenül primkó. Mindez már a nagyhatalmú Szalai Annamária uralta Média Felügyelet égisze alatt, aki önmagát szűk baráti körben csak Orbán Viktor pitbulljaként szereti aposztrofálni. Nem beszélve az EZO Tv-ről, amelynek színvonalát igazából már értékelni sem lehet. Visszatérve a közmédiához. A mostani személyi állományt a Rádióban Such György, a televízióban Rudi Zoltán, a Duna Tv-ben Cselényi László határozta meg. Mindhárman sokakat kirúgtak és sokakat felvettek, gyakorlatilag nagyobb médiavisszhang nélkül. A legérdekesebb Such Gyuri története, akit a Fidesz és az MSZP kart-karba öltve szavazott meg és munkáját a nagy koalíciónak köszönhetően folyamatos médiaováció övezte. A több száz kirúgott pedig le volt tojva. A Magyar Nemzet és köre hallgatott a baloldal pedig tapsolt. A nagykoalíció hátterében állítólag az volt, hogy az MSZP súlyos milliókat fizetett azért a Fidesz-nek, hogy Such legyen az elnök. E pénzből alakult aztán a Lánchíd rádió, akinek vezetői a fülkeforradalmat követően mind jelentős pozícióhoz jutottak most a közmédiában. Így Suchnak jogosítványa volt a jobboldaliak kirugdosásához, hiszen várta őket a Lánchíd rádió. Élt is vele. A jobban tájékozottak meg álmélkodva nézték, hogy az addig csak MSZP pártfinanszírozóként jegyzett Strabag reklámjai mit keresnek a Hír Tv-ben. Aszfaltot egyébként sem szoktak kereskedelmi reklámokon keresztül árulni. Végül a címben feltett kérdésre válaszolva, politológiailag most mindössze annyi történik, hogy jó Gyurcsány ámokfutásának köszönhetően felborult a status quo. Már nem érvényes az egykori megállapodás. A rendkívül éhes holdudvart pedig etetni kell. Igen a baloldalhoz csatlakozott újságírók most mehetnek, aztán majd ha fordul a politikai szél jöhetnek. A Fidesz történelmi esélyt szalasztott el, kétharmadával véget vethetett volna a 20 éves polgárháborúnak. Nem tette. A vérfürdő tehát marad, de ebből legkevésbé a média front izgalmas, csak az a leghangosabb. Az igazi front ott van, hogy a politikai elit harácsolási szenvedélye mit se csökkent, kapzsiságánál, csak tehetségtelensége szánalmasabb, a szegények és az elszegényedők száma folyamatosan nő. Egy új elem van, immár diplomások takarítják Debrecen utcáit a mindent megváltó közmunka program keretében. Fejlődünk.