Az elmúlt hetekben óriásplakátok jelentek meg a fővárosban, melyeken az FKF Zrt. büszkén hirdeti, hogy nem tűnnek el a szelektív hulladékgyűjtők az utcákról, „csak átalakulnak”. Ami a reklámok tanúsága szerint annyit jelent majd, hogy az eddigi papír, műanyag, fém, és kétféle üveg gyűjtésére kihelyezett „kukákból” csak az üvegek gyűjtésére használandóak maradnak kint a terepen.
Gondolom, az a központi szándék, hogy a többit majd gyűjtsük saját házunkban, kertünkbe elhelyezett, kiosztott új szemetesekbe. Ennek csak három szépséghibája van.
Először is, több helyről, több gyűjtőszigetről egyelőre teljesen eltűntek a tárolóedények. Természetesen – vagy írhatnám, hogy remélhetőleg –, ide majd vissza fog kerülni valami… De ami ennél sokkal jobban aggaszt a másik két probléma. Sehol a városban nem lehet a vegyes, kommunális kukák helyett, vagy mellett szelektív edényeket találni. Vagyis, ha útközben mondjuk megiszunk egy üveg ásványvizet, az mehet a hagyományos szemétbe, esélyünk sincs máshová tenni. Vagy persze vihetjük haza.
És a lényeg, amiért tulajdonképpen billentyűzetet ragadtam: a háztartások, elsősorban a társasházak rendelkezésére bocsátott szelektív kukák mérete. Ezek igen kicsik, és keveset is osztottak ki belőlük!
Hogy konkretizáljam: Mi egy 60 lakásos társasházban lakunk, Budán. A szelektív gyűjtésre kaptunk két, talán 110-120 literes gyűjtőt. Egyet a papírnak, egyet a műanyagok és fémek gyűjtésére. Talán itt nem kell belemennem a történet matematikai oldalába, inkább majd mellékelek egy képet…
Szóval ez így kevés. Nagyon kevés. Nálunk is zsákokba állnak a kukák mellett a műanyagüvegek, és sokszor a papír is. Mint már írtam, de nem győzöm hangsúlyozni: ez így kevés. És egyáltalán nem a szelektív gyűjtésre ösztönzi az embereket. A gyerekeinket sem, akik számára kulcskérdés, hogy néhány év alatt sikerül-e társadalmunkat arra rábírni, hogy legalább szemetünk felét sikerüljön ily módon szelektálni, majd újrahasznosítani. Hiszen ez lenne mindnyájunk érdeke. De az övék mindenképpen!
Mert lehet, hogy mi már nem érjük meg, hogy szeméthegyek között kelljen élnünk, de a töménytelen hulladék már most is gondot okoz. Pénzbe kerül. És mint ahogy a legtöbben ezzel így vagyunk: nem kívánom a gyerekeimnek, hogy egy még koszosabb városban, országban éljenek majd, szeméthegyek között!
