Németországban választások voltak vasárnap. Szövetségi szinten, illetve ezzel párhuzamosan tartományi szinten is Hessenben. A legfontosabb tanulsága mindkettőnek, hogy hiába a győzelem, koalíciós partner nélkül nem megy… 

Ahogy a bajorok évtizedek óta azzal viccelődnek, mikor jön a tartományi választás, hogy „náluk nem is választások vannak ilyenkor, hanem csak népszámlálás”, így most blogokon és fórumokon az a poén járta, hogy nem választás lesz szeptember 22-én, hanem „Merkelt választanak”…

(Az eredeti vicc lényege – német logika szerint – annyi, hogy a bajorok azért csak népszámlálnak ilyenkor, mert mindig a CSU győz, a kérdés csak az, hogy mennyivel! Tehát, hogy hányan mennek el, hogy mennyi is a bajor arrafelé… Nem lehet kevés, hisz Bajorországban 1946 óta mindig a Keresztényszociális Unió győzött, ők adták, adják a miniszterelnököt. A CDU szövetségese szinte egy regionális, nemzetiségi párt szerepét is betölti a tartományban.)

De visszatérve a humor szintjéről a rideg valóságba…

Íme az előzetes végeredmény:

CDU/CSU (kereszténydemokraták) 41.5%, SPD (szociáldemokrata) 25.7%, Bal (posztkommunista) 8.6%, Zöldek (zöldbaloldal) 8.4%, AfD (ultrakonzervatív) 4.7%, FDP (nemzeti-liberális) 4.8%, Kalózok 2,2%, egyéb 4,1%.

vegeredmeny2013.jpg

A számokból jól látszik – de a mandátumelosztásból még jobban fog –, hogy miután az FDP, az elmúlt évtizedek hagyományos koalíciós partnere, nem jutott be az alsóházba, így Merkel asszony komoly bajba került.

Vagy nagykoalícióra kényszerül a legnagyobb riválisukkal, az SPD-vel, vagy a Zöldekkel kell megállapodnia.

Ezen az sem változtatott volna, ha bejut az AfD („Alternatíva Németországnak”) mely az első párt lehetett volna a német törvényhozásban 1946 óta, mely a kereszténydemokratáktól jobbra áll. Hiszen ők pont ebből a tényből adódóan, ultrakonzervativizmusukból, erős nacionalizmusukból adódóan nyugatra tőlünk nem kormányképesek.

De térjünk vissza a dilemmára, mely akkor is hatalmas, ha a németeknél nem szokatlan dolog a nagykoalíció. Legutóbb 2005 és 2009 között volt erre példa, pont Merkel, illetve a CDU és a CSU vezetésével. És talán ki lehet jelenteni, hogy nem volt egy sikeretlen időszak, de – annak logikájából adódóan – mind a CDU/CSU-nak, mind az SPD-nek igen komoly kompromisszumokat kellett kötnie. És talán azt is meg szabad jegyezni, hogy a kereszténydemokraták nem valami jó szájízzel emlékeznek vissza erre a periódusra.

A Zöldek nem nagyon jönnek szóba. Még akkor sem, ha a német politikai kultúra szinte megköveteli, hogy ezzel a lehetőséggel is számoljunk, de nagy valószínűség szerint koalíciós egyeztetésekre már nem kerül sor. Hiszen a realitásokat nézve, inkább SPD, mint a szintén, vagy talán még baloldalibb zöld párt. Mely egyébként talán a „legmerkelellenesebb” kampányt folytatta az elmúlt hónapokban. S akikkel kapcsolatban a CSU, a kisebbik testvér már most jelezte, hogy nem nagyon szeretne együtt dolgozni…

Ezen a ponton érdemes vonni egy magyar párhuzamot. Az emlékezetes 2002-es magyar választások és a mostani – vagy 2005-ös – német helyzet között. Akkor, tehát 2002 áprilisában a Fidesz-MDF lista 41,07%-ot kapott, az MSZP listájára 42,05%, az SZDSZ-re pedig listán 5,57% szavazott. (Ez egy óriási hajrá, és fordítási kísérlet után az egyéni győztes jelöltekkel együtt, mandátumarányok tekintetében a következőt jelentette: FIDESZ-MDF 48,7%, illetve MSZP-SZDSZ 51,3%.) Itt sem volt koalíciós partner. A nagykoalíció, pedig szóba sem jöhetett. Így a Fidesz és az MDF ellenzékbe került. Ez is csak azt erősíti, hogy a „kistestvér” általában magában NEM elég… 

mandatumelosztas_2013.JPG

De vissza újra a németekhez. Az FDP egy – mondhatni – különleges szerepet is betöltött. Hiszen 1946 óta, tehát az elmúlt 67 évből 46 évig kormányon volt, mindig a kisebb politikai partner szerepét játszva. Sokáig inkább a baloldalon, majd az utóbbi évtizedekben, egy komoly átalakulás után, mindig a jobboldalon, a CDU-val és CSU-val. (Ez nagyvonalakban a tartományokra is igaz.)

Az FDP kiesett ugyan a német alsóházból, de nem tűnik ezzel egy csapásra a politikából, hiszen több tartományi parlamentben még jelen vannak képviselői. És természetesen 24 órával a vereség után már meg is kezdték pártjuk újraszervezését… (persze ez most Merkelen nem segít.) Könnyű dolguk nem lesz, hiszen a mostani eredmény egy, két éve zajló trend egyik állomása. Az elmúlt két évben ugyanis sorra estek ki az államok parlamentjeiből… És ez tetőzött be most szövetségi szinten.

(Félreértés ne essék, az FDP nem igazán hasonlít, hasonlított a magyar SZDSZ-hez, liberalizmus ide vagy oda. Ne keverjük össze a nemzeti-liberálisokat az egyéb, más irányzatokkal, illetve – mondom, írom még egyszer – a „magyar liberálisokkal” végképp ne. Még akkor se, ha sokan a "Freie Demokratische Partei"-t Német Szabaddemokrata Pártnak fordítják, Szabad Demokratikus Párt helyett.)

Tehát minden bizonnyal nagykoalíció lesz megint. Mert nem maradt más lehetőség.

És ezzel a konklúzióval el is jutottunk a lényeghez. Mert én itt most nem az FDP jövőjéért aggódok. Nem ezért foglaltam össze nagyjából a német legfrissebb eredményeket.

Nem, tényleg nem erről van szó. Hanem üzenni szeretnék. Üzenni, hogy nem igaz már – ha igaz volt egyáltalán valaha –, az „egy a tábor, egy a zászló” elmélet! Mert hiába az óriási győzelem, itt a példa: egyedül nem megy! 

cdu1.BMP

Címkék: MSZP Fidesz Németország Kormány MDF Választás Merkel Jobboldal Baloldal SPD Határok Nélkül CDU/CSU

A bejegyzés trackback címe:

http://barsonyszek.blog.hu/api/trackback/id/tr795531991

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.